Sísérülések – Előzzük meg!
A sísérülések száma az utóbbi 30 évben jelentősen csökkent. Míg korábban 10-12, napjainkban 1000 sízőre egy nap síelés mellett mindössze 1,5-4 sérülés jut. A sérülési arányszámok változásáért sokat tett a sísport: a mai korszerű sífelszerelések (síkötés, sícipő, síbot, sisak, síkesztyű) számos sérülési mechanizmusban megvédenek. A pályákon alkalmazott megelőző szabályok (síkressz, FIS10), -intézkedések (kövek eltávolítása nyári időszakban, pályakarbantartás, jól működő hegyimentő szolgálat, időjárás előrejelzés) és -felszerelések (tereptárgyak és műtárgyak védelme védőpárnákkal, modern síliftek, pálya jelölés, védőkordonok) a balesetek számát tovább csökkentették.
A sísérülések közel fele alsó végtagi sérülés, ezek 50-60%-a térdízületi lágyrész sérülés. A kanyarsízés elterjedésével a térdsérülések száma nem emelkedett, de a súlyosabb térdsérülések aránya növekedett. Leggyakrabban a belső oldalszalag, a belső meniszkusz porcsarló, az elülső keresztszalag sérülésével találkozunk rotációs trauma, előreesés (buckának ütközik a sí), illetve hátraesés (váratlan jégflekk) kapcsán. A síkötések mind a térdek csavarásával járó rotációs sérülések, mind az előre- hátraesés ellen védenek. A mai sícipők kiképzése a lábszár töréses sérüléseinek számát csökkentette.
A felső végtagi sérülések az összes sérülés közel 1/3-át teszik ki. A leggyakoribb a helytelen botozás következtében létrejövő sízőujj sérülés. Megfelelő botmarkolattal és botozással a sízőujj sérülések száma csökkenthető. Vállficam illetve töréses sérülések általában oldalra esésnél, rosszul sikerült védekező mozdulat következtében jöhetnek létre.
A fejsérülések száma elsősorban az ütközéses balesetek következtében növekedett a kanyarsízés elterjedésével. A fejsérülések kapcsán sajnos időnként fatális sérülések is előfordulnak. Sisak használatával a fejsérülések száma nagymértékben, kb. 30%-kal csökkenthető, ezért ezek használat nem csak a gyermekek, hanem felnőttek számára is javasolt, 12 éves kor alatt kötelező.
A törzs sérülései alpesi sízés közben viszonylag ritkán fordulnak elő, hódeszkások körében gyakoribb. A gerinc sérülései ellen a hátra szerelhető protektorok védenek, ezek rutinszerű használata még nem terjedt el.
Gyermekeknél a lényegesen rugalmasabb szalagrendszer miatt az izületi lágyrészsérülések száma kisebb, bizonyos töréses sérülések, így például a lábszártörés gyakrabban fordul elő.
A síbalesetek valószínűségét megfelelő előkészületekkel tovább csökkenthetjük. Fontos a megfelelő kondíció megszerzése előkészítő tréninggel, „sígimnasztikával”, illetve úgynevezett prorioceptív (neuromuszkuláris) tréninggel, amellyel a baleseti szituációk védekező reflexeit gyorsíthatjuk, az izületi stabilitás fokozható. Korábbi térdsérülés, izületi instabilitás, térdpanaszok esetén segítséget nyújthat az izületi rögzítők használata, ezek kiválasztásához kezelőorvosukkal konzultáljanak.
A tudásunknak megfelelő szintű sífelszerelés kiválasztása után irány a sípálya, fontos a sí-iskola elsajátítása, a tudásszintnek megfelelő pálya kiválasztása, a síkressz szabályok betartása.
Dr. Erdélyi Gábor
Ortopéd és baleseti sebész szakorvos
Kastélypark Klinika – Tata
Budai Egészségközpont
(+36)-20-9170857